2003 Sony Music

alt

A szerelem az esetem

Nemcsak rólad szól

Hívj fel!

Gyere velem!

Ilyen, aki szeret

Már sok évnyi barátsággal a hátunk mögött kezdtünk neki ennek a lemeznek, úgyhogy aránylag gyorsan, gördülékenyen haladtunk. Persze Csillának írni nem könnyű, mivel elég extra ízlése van és csak kevés dolgot fogad el. De már egész jól ismerem, így csak azt írom le, amiről biztosan tudom, hogy tetszik majd neki. Örültem, hogy megpróbálkozott az írással, de annak még jobban, hogy volt hozzá érzéke, így őszintén megdicsérhettem a szövegeit (3 dala is van a lemezen).

 


 

 

A SZERELEM AZ ESETEM
(Zene: Gyenes Béla)

 

Hányszor kértem,

jöjjön értem,

el is képzeltem

a magas, kék szemű

ideált

mégsem volt soha jó,

ha rám talált.

 

Te tényleg más vagy,

mégis kellesz.

Mi vonzott hozzád,

mitől érdekelsz

nem tudom,

csak hogy remeg a föld

ha átölelsz.

 

A szerelem az esetem, hát erre vágytam!

Itt voltál a szemem előtt, meg se láttam.

Miért te vagy? Nem is kérdezem,

hisz a választ rég a szívemben érzem.

 

Sokat vártam

s megpróbáltam,

mégsem bűvölt el

az a kék szemű,

gyönyörű.

Vele semmi se volt

ilyen egyszerű.

 

Míg másra vágytam

megtaláltam,

ki nem hasonlít rá.

De lehet bármilyen

- azt hiszem

hogyha úgy ölel,

ahogy senki sem.

 

 

A szerelem az esetem…

 

Ígértek már minden luxust,

nem volt soha elég.

S tudom, bármim van elcserélném

egy nálad töltött forró éjjelért.

 


 

 

NEM CSAK RÓLAD SZÓL
(Zene: Gátos Iván/Auth Csilla)

 

Valaki forrón átölelt,

hozzád bújt és csak rád figyelt,

és már ő érdekelt.

 

Nehezen múlt a fájdalom,

tőled kaptam – s visszaadom

már úgysem hordom.

 

Nem csak rólad szól az élet,

most már mással jó nekem.

Tényleg nem hitted, hogy lépek,

és hogy végleg megteszem?!

 

Tudom, hogy újrajátszanád,

de nézd a régi bábfigurát!

- lassan talpra állt.

 

Rángathatsz bárkit drótokon

de hidd el, én már úgysem hagyom

és könnyen mondom…

 

Nem csak rólad szól az élet…

 



 

 

HÍVJ FEL!
(Zene: Pély Barnabás/Romhányi Áron)

 

Jó, hogy nálad a névjegyem,

de nem hívtál a héten.

Így lett téboly az életem,

s a mobil a mindenem.

 

Hozzám nőtt csendben,

ami érthető,

hisz egy percre nem hagyom el.

 

S nem számít ez sem,

csak a térerő.

Az mindig jó legyen!

 

Hívj fel! S csak annyit kérek,

mondd el, mit úgyis érzek én.

S hogy 8-ra jössz elém.

Kérlek…

Hívj fel! Én most is várom

s mondd el, hogy újból láthatom

a vágyat az arcodon.

 

Mindig kinn van az asztalon

hogy minden percben lássam,

a némítót - ha jól tudom -

még nem is használtam.

 

Hozzám nőtt csendben…

 

Hívj fel! S csak annyit kérek…

 

Emlékszem rá…

Kérted, hogy újra láthass majd.

Mégis, ez nálad meddig tart?

Vágy volt, ezt tényleg éreztem,

s kétlem, hogy félreértettem.

 

Hívj fel! Csak ennyit kérek…

 


 

GYERE VELEM!
(Zene: Pély Barnabás/Romhányi Áron)

 

Út, amit áthat még a múlt,

s amit végigjárva elhittem lassan,

hogy nem jó egymagam.

 

Tán egy érzés volt csupán,

hogy majd hozzád bújva elmúlik minden

régi félelem.

 

És valaha még ha kérdezed,

hogy merre mennék nélküled,

hát valahová, hol foghatnám kezed…

 

Úgy kérlek…

Gyere velem!

Egyedül nincs helyem

még az álmomban sem.

Gyere velem

és elhagy a félelem.

 

Jó, talán fel sem fogható,

mert érintésed elringat engem,

mint könnyű altató.

 

Már soha el nem tévedek,

mert amíg téged látlak nincs cél és nincs hely

mit el nem érhetek.

 

És valaha még…

 

Gyere velem…

 

Nincs is távolság,

ha együtt úszunk át

minden tengert.

S ha baj várna rám

van remény,

ha ott vagy, hol én.

 

Gyere velem…

 


 

ILYEN, AKI SZERET
(Zene: Bon-Bon)

 

Másképpen ébred,

ki érinthet téged.

Győztesként élhet,

mert bízhat benned.

 

Szeme elvakít, ahogy felragyog,

mikor meglát, s rád mosolyog.

Olyan boldog a hangja, ha rád nevet,

mikor este átöleled.

 

Hát ilyen, aki szeret,

s éjjel-nappal veled lehet.

Aki bármit kérhet.

 

Ilyen, aki szeret,

bármi jön, csak nevet,

hisz érzi, már az övé

amit régen várt,

annyi hűs éjen át.

S aki él gondtalan,

boldogan.

 

Fényűző vágyak

őt nem hajtják rég már.

Hisz órákká váltak,

s ez mind csak rá vár.

 

Szeme elvakít…

 

Hát ilyen, aki szeret…