Kíváncsiaknak
Néhány információ, érdekesség a kezdetekről és rólam...
A KÍVÁNCSIAKNAK
1996 őszén írtam meg első dalszövegemet. Ezt a világon senki sem kérte tőlem, és nem is gondoltam, hogy igazi dal lesz belőle. Belefogtam, mert egy barátom demo-anyaga éppen nálam volt, barátságunk pedig éppen mélyponton. Fogalmam sem volt, hogy kell csinálni, vannak-e szabályok, és nem volt kitől megkérdezzem. Leginkább azért volt nehéz, mert a ritmusokról néha lecsúsztak a szavak, vagy épp a dallamív állt ellen a szavaknak. Nem tudtam, szabad-e eltérni az eredetitől, hozzátenni vagy átritmizálni. Azért döntöttem úgy, hogy minden egyes ritmushoz ragaszkodom, hogy a legtöbb rizikófaktort kizárjam. Addig dolgoztam rajta, míg hajszálpontosan az eredeti dalt kaptam, angol helyett magyar nyelven.
A dal sorsa egyáltalán nem érdekelt, megírása lelki késztetés volt, egy kapcsolat megmentésére tett óvatos kísérlet. Olyannyira óvatos, hogy a szöveget mindenféle kísérő nélkül faxon küldtem át, hogy ha ő nem érzi jónak vagy a barátságunkat elég fontosnak, akkor minden kényelmetlenség nélkül átléphetünk a próbálkozásomon.
Hosszú várakozásra készültem, mivel egy egész album zenei anyaga volt nálam, és azok közül bármelyiké lehetett a szöveg. Úgy gondoltam, napokba is beletelhet, mire rájön, melyik dalra írtam.
Az a pillanat, amikor a telefon negyedóra múlva megcsörrent, számomra is hihetetlen gyorsasággal terelt rá a pályára.
S a teljesen tudattalanul, pusztán a kockázatkerülés miatt meghozott örök érvényű döntésem meghatározta egész további működésemet – így viszonyomat a zeneszerzőkhöz és az előadókhoz, akik mindig hálásak, hogy dalaikat eredetiben kapják vissza.
A MÉG KÍVÁNCSIBBAKNAK
Születés: 1972. május 14. - szép napos vasárnap délelőtt 10 óra
Csillagjegy: bika/oroszlán
Num.képlet: 29/11/2
Iskolák: Ki onnan, minél előbb...
Munkahelyek:
Adóhivatal (4 év), Hohner Music Magyarország hangszernagyker. (9 év)
Egyéb munkák:
* Reklámok írása a Dí-Bí-Em Reklámügynökségnek;
kampányok, headline-ok megszülése; (Alkalmatlan voltam a feladatra.)
* Sajtóanyagok készítése, kivonatolás;
* Gépelés ügyvédnőnek;
* Dolgozatírás főiskolára járók helyett;
Zenei előképzettség:
Több napig tanultam gitározni, basszusgitározni és vettem két énekórát is.
Kiskoromban belefújtam apukám tubájába és zeneelméletet is tanultam egy csomót. Ja, és nehogy elfeledkezzem a zongoratanulmányaimról, amit aztán két év után felfüggesztettem.
Énekmunkák:
* Pár évadon keresztül énekeltem a Pesti Magyar Színház Godspell c. Isteni rockjátékának vokáljában.
(Melltől felfelé még látszottunk is a zenekari árokban. Nagyon szeretem azt a darabot, sajnos már levették a műsorról. Több mint húsz évig játszották, rendkívül népszerű volt.)
* Részt vettem a Majomszínház c. zenés darab vokáljának feléneklésében.
* A Legénylakás c. musical vokáljának is része voltam, amit 2005 karácsonyán mutattak be Oroszlán Sonja főszereplésével.
Reklámok:
* DeLonghi - pár hétig ment a rádiókban 2000 táján. {audio}images/mp3/delonghi.mp3{/audio}
(Zene: Bruzsa Gábor)
* Signo Café http://www.signocafe.hu/ {audio}images/mp3/signo.mp3{/audio}
(Zene: Szendőfi Péter)
* Digital Home {audio}images/mp3/digital.mp3{/audio}
Valamint egyéb stúdió- és vokálmunkák.
Írás: Három regényem is félkészen várja a befejezést – szerintem már hiába.
Legfontosabb tanulmányok: Numerológia, Svt.
CSALÁDOM:
Anyukám: Szabó Judith – selyemfestő-iparművész, barkácskirálynő és angol-fenomén.
(Szinte bármit elkészít fából, a házukban található étkezőgarnitúra és lambéria is saját keze munkája. Emellett istenien főz, varr, kosarat fon, kertet gondoz és nem ismer lehetetlent.)
Apukám: Szabó Vilmos – tubaművész. A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának volt tagja, számtalan díj tulajdonosa. (A Himnusz szilveszter éjszakáján hallható egyik régebbi verziójában őt halhattuk tubázni évtizedeken át. Több nyelvet beszél és még a házimunkától sem riad vissza. Emellett pörköltjéért és spagetti szószáért már érdemes volt megszületni.)
Bátyám: Szabó Vili – Dobos, ütős és kisrepülőgép-pilóta.
(Számtalan hobbija között szerepel a vasútmodellezés, vagy épp távirányítós kisautók készítése és egyéb jópofa elfoglaltságok.)
A NAGYON-NAGYON KÍVÁNCSIAKNAK
Abban a mesében, amiben felnőttem, kevés rossz dolog történt. Az apák és anyák oldott légkörben, vidáman és modern felfogásban nevelgették gyermekeiket, univerzális szeretetre, becsületre és önismeretre tanítva őket.
Éppen ezért az otthon kapuin túl az a másik, furcsa, horror-szerű valóság traumaként érte ezen gyermekeket, és egy cseppet sem élték meg kihívásként az iskolapadban elszenvedett tragédiákat. A túlérzékenység és a lelki mélység az élet korai éveiben kicsit sem előnyös, miként később sem lesz az, soha. De e korban még nem találunk barátokat sem, a világon senki nem ért meg minket, és még zsebpénzt sem keresünk vele. És akkortájt elég kicsiny vigasz, hogy az így megélt élmények hatására leszünk majd később azok, akik leszünk.
Így az effajta ember hamar rájön, hogy az őt mélyen érintő alapigazságokra nem a felsőoktatási intézményekben vagy egy jól fizető munkahelyen fog rálelni, így ezoterikus tanokhoz fordul magyarázatért. Itt persze újabb kérdéseket talál, amiket aztán üldözhet egész hátralévő életében. Ami végül is jó dolog, hiszen nagyon jól elszigeteli őt a hétköznapi valóságtól, ahol lehet végre olyan magányos, amilyen csak akar, hogy esélye legyen rátalálni az áhított válaszokra, a mindenütt keresett összefüggésekre.
De aztán eljön a pillanat, hogy az oly sokszor elátkozott adottságok teremtő csodává változnak - alkotásokká, más emberek örömévé, evilági javakká. Ilyenkor magányuk és szenvedésük végre értelmet nyer és már tudják, hogy mi mindent teremtettek már akkor is, amikor még áldásukat tehernek érezték. Az ilyen ember egyetlen célja, hogy a világgal egységben éljen, hogy önmagát másokkal megossza, szeretetét gyógyító gondolatokba öntse.
Ebbe született és ezért. Így nem is tud más úton járni.