2007 mTon

alt

 

Általad vagyok

Búcsúzz el!

Egyetlen

Nem kell neked más




 

ÁLTALAD VAGYOK
(Zene: Rakonczai Viktor)

 

Gondtalan

az az élet melyben társra várok.

Súlytalan, nincs mi megzavar

ha nem vigyázok.

Nem gyötör kín és vágy

Ez könnyű út – de álmos világ…

 

Hirtelen jön egy változás,

és szívem máris védtelen,

nagy a félelem, hisz elvehetnéd mindenem.

S ha ez vár rám,

mi most vagyok, azt el nem dobnám!

 

Dér voltam csak téli éjszakán,

tőled ez a csepp ma óceán.

Voltam én a föld, ma szárnyalok

Jobb az, aki általad vagyok.

 

Dér voltam csak téli éjszakán,

és tőled ez a csepp ma óceán.

Voltam én a jég, ma lángolok,

százszor jobb, mi általad vagyok.

Ez bármit megér….

 

Végtelen, ami bennem él,

s ki így szeret

az nincstelen soha nem lehet,

hisz elvihetnéd mindenem

ha elmennél,

de mi lettem én, az több mindennél!

 


 

BÚCSÚZZ EL!
(Zene: Harmath Szabolcs)

 

 

Az életem

egy színes könyv, mit százszor olvasnék,

hisz a valóságot eltakarta még

ezer fényes, álomszerű kép:

 

…az is elég, hogy velem alszol el,

s ahova lépek, te is ott leszel

és sosem engedsz el.

 

Csak képzelem,

hisz sosem volt,

és sosem vár

közös út és cél .

Ez a vágy csak bennem él.

 

Búcsúzz el!

Hogy ne is mondhasd még egyszer.

Ne nézz hátra, menned kell,

ha volt is híd, égesd fel!

 

Búcsúzz el,

hogy meg ne ígérd még egyszer!

Ne nézz hátra, menned kell,

ha volt is híd, égesd fel!

 

Az nem elég, hogy karjaidba zársz,

ha van egy hely, mit nálam nem találsz

így nyitott szemmel jársz.

 

Hát ne súgd most,

mi sosem volt.

Hisz sosem vár

közös út és cél.

Ez mind csak bennem él!

 


 

 

EGYETLEN
(Zene: Harmath Szabolcs)

 

Úgy, ahogy jött a tél,

hegyre völgy és napra éj...

éltem jól, és éltem úgy,

ahogy „kell”.

 

Sosem voltam én,

a nyughatatlan vér,

ki vágytól vágyig él,

mert tényleg mindig elhittem,

van Egyetlen!

 

Még keresem őt, aki a sorsom

nem válthat meg más, nem érhet el, csak ő.

Nézd itt van a jel, magamon hordom!

Nem láthatja más, majd csak ő, már csak ő.

 

Volt, aki megtalált,

szüntelen csak körbejárt

azt remélve,

eljön majd az idő….

 

De tudtam jól,

hogy boldogabb lennék

ha máshol ébrednék.

Mert én még most is elhiszem,

van Egyetlen!

 


 

NEM KELL NEKED MÁS
(Zene: Harmath Szabolcs)

 

Sosem mentél még messze el,

sosem mondtad, hogy más is kell.

de így sem túl nagy a távolság,

míg várok rád…

 

Zsebed mélyén ott egy gyűrött kép,

amíg hordod, nem kell félnem még,

Ha vetsz rá egyetlen pillantást,

érzed már..

 

Végül hazatalálsz,

bárkiben bármit is látsz,

úgyis érzed, nem szebb s nem is jobb

csakis más.

 

Végül hazatalálsz

bárhol is jársz

hisz nem kell neked más.

 

Az otthon érzés, mely most is vár,

több egy tünékeny ábrándnál.

Csak egyszer így gondolj vissza rám,

és érted már…

 

Végül hazatalálsz,

bárkiben bármit is látsz,

Úgyis érzed, nem szebb s nem is jobb,

csakis más.

 

Végül hazatalálsz

bárhol is jársz

hisz nem kell neked más.